szeretem

Szeretem a tisztánlátásomat...hogy egy hibát nem követek el egy-kettőnél többször..hanem..haladok előre és változtatok, tanulok..nem csak úgy vakra tapasztalok, hanem leszűröm belőlük, amit szükségesnek látok, érzek... pl. már nem okozok magamnak lelkifurdalást azzal, hogy egy  magamnak sem tetsző stílust alkalmaznék valakivel szemben..:)

Szeretem, hogy a szeretetet állítom  a központba. Szeretem..hogy már nem félek tőle:)..
Szeretem, hogy újra önvédelem nélkül merek létezni:)
Szeretem, hogy tudok és merek őszinte lenni, magamhoz és másokhoz.

Szeretem az értékrendem...hogy különbséget tudok tenni a valóság és a látszat között. Hogy érzem...mikor vagyok én átbaszva, és mikor bassza át valaki saját magát, akkor amikor velem próbál valamit közölni.

Szeretem a megérzéseimet..és szeretem az érzéseimet...és..továbbra sem hiszek benne, hogy tartósan lehetne racionális alapon kezelni őket bárkinek. :)..

Szeretem, hogy felismerem, h a másik ember véleményéből mit szeretnék beépíteni magamba, mert valóban rólam szól, és mi az, ami ő saját maga, csak rám próbálja húzni...pedig..nekem ehhez semmi közöm.. mert..nem én vagyok, hanem ő..:)

Szeretem, hogy nem az egóm irányít...és nem a félelmeim..és nem az elvárások...és nem a korlátok :)
Szeretem, hogy megengedhetem magamnak, h szabadon érezzek és gondolkozzam. :)

És...bízom benne, hogy tíz  húsz vagy akárhány év múlva is a valós dolgok maradnak számomra értékek, soha nem a körítés, a díszlet, a jól hangzó okok...az illuzió, ami a nagy semmit veszi körbe...hogy..hátha nem látszik tőlük a végtelen űr, a kiábrándultság és a nihil...:)