:)

Milyen érdekes ez..."El kell veszíteni az eszed, ahhoz, hogy észhez térj"..:) nálam újra és újra működik...ha túl sokáig próbálok racionalizálni, nem kimondani, nem beszélni arról, ami valójában bennem van, egyszerűen érzem, hogy elkezdek karikában működni, hogy nem haladok előre, hogy csak vagyok...de addig belülről nem tud változni semmi, amíg nem hagyom magamank megélni azt, ami valóban bennem van..és..onnantól, h elvesztem az eszem, hogy nem a fejem irányít...minden olyan egyértelmű és világos..igen..észhez térek, megnyugszom..:)

Aztán már megy, hogy lássam a dolgokat, megy, hogy tudjak figyelni bármire, hiszen nem valaminek az elnyomásával vagy elfojátásával kell az energiáimat lekötnöm...hü...hogy ez mennyi energiát vesz ki..és közben még a saját határaimat sem érzékelem...hm...azt hiszem...arra jöttem rá, hogy az észt..csak használni kell....és...az érzések szolgálatába kell állítani...Az első az érzés...ha az érzés megvan, ki van mondva, el van fogadva, meg van élve...onnantól minden olyat tök egyszerűen átlátható ésszel...addig meg csak...egy kreálmány....fölöslges kreálmány...

örülök...:)