:S

Az a baj, hogy hányingerem van a képmutatástól...hm..  mindig is ez volt, gyanítom mindig is ez lesz.

Azt hiszem elég sürgősen ki kell találnom valamit, hogy az én hangulatomat ne befolyásolja a környezetem affektálása, kakaduskodása...vagy úgy általában a látvány...a hangok..a gesztikulációk... ez az állandósult színdarab... és igen.. szerencsére nem az én életem ilyen...de...valahogy akkor is része vagyok a színháznak...sokkal jobb színészekkel...akik bár látszik, h fáradnak a szerepeiktől..mégiscsak ragaszkodnak hozzájuk...hm...viszont mivel én nem akarok játszani... az egész fellépést elronthatom...

"Ostobaságokat beszélgettek nagy képmutatóskodva, csak hogy hallja őket. Anna tisztán látta, mennyire unják és gyűlölik egymást. Nem is lehetett nem gyűlölni ilyen szánalmas torzszülötteket."

Vajon miért jutott ez újra eszembe...