Most valahogy minden nap olyan összetett...mármint érzelmileg. Tényleg olyan szintű a hullámzás bennem, hogy néha már saját magam számára is ijesztő...Össze vagyok zavarodva. Ez most jelenleg már egy tény. Totális a káosz. Hm. Kíváncsiskodva figyelem az érzeteket magamban. Hullámzom, a jó, a rossz és a semmilyen között.
És próbálom normálisnak érzékelni ezeket a dolgokat. De valahogy olyan fura az egész. Olyan...nem ismert. Vagy olyan régi...hm... vajon az az állapot az illúzió, amikor az ember kiegyensúlyozott? Vagy akkor az is valóságos...hm..hiába érzem, h jó lenne kilyukadni valahová, bárhová lyukadok, úgyis jön egy új helyzet, egy új irány...ahonnan megint jön az elágazás...hm. Mit kell jelenleg tanulnom? Tanulom? Egyáltalán rájövök közben? Változok?
Sikerül e bizonyos dolgokat máshogy kezelnem? Vagy észre sem veszem, és ugyanazokat a köröket futom? Vagy változtattam csak még távoli az eredmény - és majd látom hová alakulnak a dolgok? Passz
Azt is el tudom most képzelni, h semmit nem változtattam, hanem minden reakcióm sablon. Sablon. Minta. Semmi. Nem a valóságra figyel, hanem az agyamból jövő képekre, vágyakra, indulatokra, legrosszabb esetben elvárásokra, mikor mire.... Szeretnék a valóságra figyelni és arra reagálni. Most ezt sem érzem, h sikerül e. Még ebben sincs semmi bizonyosság. hm... Mi történik? Mi történik bennem? Le fog tisztulni a kép? Mitől? Mikor? Mi által? majd látom....bárhogy szeretném igen nehéz élvezni ezt a jelenlegi állapotot...érdemes egyáltalán próbálkoznom? Vagy akkor én is csinálok magamnak egy szindarabot? Egy szerepet? Egy jól hangzó verziót????? Vagy...ha úgy állok hozzá valójában megváltoznak a dolgok bennem? Nem tudom. Mert nem értem. Mert nem érzem. ,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése