Valóságok

Egy érdekes beszélgetés indított el ezen a vonalon... Hogy mennyire különböznek a valóságok az emberekben...és az mennyire bizonytalanítóan hathat, ha a másik ember valósága képes kibillenteni a sajátunkat...és mekkora öröm és töltődés, ha - bár meghallgatjuk a másikat, de csak nyugtázzuk, hogy ok jelenleg tök mást gondolunk ugyanarról, majd idővel kiderül, melyik 'Valóság' a valós és melyik pukkan ki útközben mint egy lufi.

Szóval mitől válik valami számunkra valósággá? A tényeken múlna? Nem hiszem, mert akkor mindenki számára ugyanaz lenne minden... Valami teljesen másról van itt szó... 

A valóság tök sok összetevőből áll. És minél több minden mutat egy irányba, annál hitelesebb, annál kevésbé megingatható, vagy elbizonytalanítható a sajátunk a mások valósága által...

Mire gondolok...

Ha nálam az érzések, megérzések, hit, akarat, ösztön, belső késztetés, vágyak és a gondolatok mind egy irányba mutatnak, akkor az én valóságom szilárd..hiszen... minden egysége egy irányba mutat, tökéletesen tudok azonosulni vele, ezért...bármit mondanak, bármelyik részében is tér el a másik ember valósága az enyémtől...azt én még nem fogom átvenni, vagy a sajátomban meginogni, hiszen az enyém minden összetevőjében fix. 

Ha a valóság összetevői viszont nem mutatnak egy irányba...akkor igen könnyű elbizonytalanodni...Ha más az, amit az agyammal akarok  és pl. más az amire valójában zsigerből vágyom. Ha a külső vagy a belső kényszer nem egy irányba mozdít, hanem szét akar szedni. Ha másfelé mutatnak az ösztöneim, az érzéseim, mint amit a világ vagy akár én elvárnék magamtól, akkor egészen nehéz lehet (képtelenség) hinni ebben a valóságban....hiszen..nem tartanak össze a részei...ezért könnyű összezavarodni és magunkra kényszeríteni valamit...amit igazából ..nem is tartunk valósnak...szóval... a mi valóságunk .. még saját magunk számára sem hiteles...hm....de valamiért ragaszkodhatunk hozzá, h egyelőre ezt tartsuk igaznak, hiszen jobb verziónk még nincs, még nem tudtuk összhangba hozni a részeket, még nem tudjuk minden idegszálunkkal valósnak érzékelni.

Úgyhogy én próbálok az életem minden területén - legalábbis a fontosabbakban mindenképp- olyan elbizonytalaníthatatlan valóságokat létrehozni, ahol összhangban vannak a dolgok, mert szeretem azt az érzést, amikor hiszem is, amit beszélek :)