..napom..

Amilyen jól indult ez a nap, na pont olyan hülye irányt vett... nem szeretem, amikor a saját gondolataim és megérzéseim helyett, magamra veszek másfajta gondolatokat, amiknek persze van alapja, valóságtartalma meg minden ilyesmi, de mivel nem belőlem jön, így egyszerűen fojtogat az érzés, ha azonosulnom 'kell' velük. Na pont ezt éreztem ma is...egyenesen behergelt az egész. Holott láttam benne fantáziát, van is értelme, de nem szeretem a sablonokat. Nem szeretem, ha meg van hogy egy adott helyzetben, hogy 'kell' eljárni, viselkedni, mi a célravezető, mitől milyen irányt vesznek a dolgok...Honnnnnnan is tudnánk??? Honnan? Ha a szépen bejáratott sablonok alapján léteznénk, akkor kb. soha semmit nem menne előre a világ, tök fölösleges lenne a kreativitás, akkor fölösleges lenne, elmenni a határig, vagy akár időnként átlépni, vagy minimum feszegetni azokat, ha egyszer minden helyzetre meg van, hogy mi hogy merre...ááááááááááá... Nem. Eddig is a megérzéseimet követtem. Ezeket az eszemmel is át tudom látni, tudom őket szűrni, tudom, hogy figyelek rájuk, ugyanakkor, ha kell kordában tartom őket, vagy elnapolok bizonyos dolgokat, ha úgy érzem még nem jött el az ideje. és a lényeg itt azon van, hogy úgy érzem és nem pedig azon, hogy így szokták, így kéne, így illik, így vezet valahová, így kell, így kéne, kellene, kellene, kellene...... nem. Ha valami összejön, vagy nem jön össze, az azért legyen, mert ÉN úgy csináltam, ahogy ÉN helyesnek éltem meg, nem pedig azért, mert valami más külső dolog miatt cselekedtem, vagy nem cselekedtem úgy ahogy. Hát ennyi. Ezek a mai nap konklúziói...

"Az érzés, mely nincs térhez és időhöz kötve, és kapcsolatban áll az azonos jellegűvel, a szellemivel, azonnal felismerte a másik valódi jellegét, s nem hagyja, hogy megtévessze az ész ügyeskedése.
Az érzésnél a tévedés teljes mértékben ki van zárva."

"Akiben megvan az a képesség, hogy teljes mértékben uralja elméjét, az bármit megszerezhet, amiről úgy véli, őt illeti."