Valami nagyon félelmetesen fura dologra jöttem most rá....még egyelőre fogalmam sincs, hogy hogyan fogom megfogalmazni....próbálkozom... a gondolat már vasárnap születőben volt, de még nem állt bennem össze igazán, hogy mi is ez az egész... de ma totál kiteljesedett, csak... hm...szóval onnan indult, mikor lecsekkoltam az első célfámat, és mindent ki tudtam pipálni benne, és tökéletesen úton voltam, és mikor már a főcél is igen belátható távolságba került, egyszercsak megtorpantam és teljesen máshogy kezdtem viselkedni...azt is mondhatom, hogy kifordultam magamból, és azt a valamit, ami én vagyok elhagytam és úgy kezdtem el viselkedni, hogy ne érhessem el, amit akarok....hm...tök tudatalatt működött most az egész...és gyanítom, hogy a múltban is...mivel ezt eddig nem ismertem fel...nem azok a valakik, nem a tükörség volt a probléma...hanem az, hogy én nem bírtam felfogni, hogy ilyen simán és könnyen vagy még azt is megkockáztatom, hogy egyszerűen elérhető, amit akarok...hü...
és mivel nem bírtam felfogni, elkezdtem máshogy viselkedni...phu...kurva félelmetes ez...és hogy ebben miért vagyok ilyen biztos? Azért, mert az új felmerülő megoldandó helyzetekhez találtam megoldásokat...a megoldás pedig túl egyszerű...azt a fajta önmagamat kell megélnem, aki a kezdettekkor tudok lenni. Viszont nem csak a kezdetekkor, hanem tartósan...a tegnapi és mai nap iszonyatosan sok pozitívumot és sikerélményt hozott. És este azon kaptam magamat, hogy elkezdtek olyan 'ötleteim' lenni, amik -nagyon jól látszott - megint szar irányba vinnék a dolgokat, hiába írtam össze szépen láthatóan, hogy mi a jó út és mi a szar..én elkezdtem lelkesen ötletelni a szarból egy rövid időre...és ekkor világosodtam meg..tényleg mint valami villámcsapás...hogy ó te jó ég Nórikaaaaa, te vagy a hunyó....még mindig benned van valahol ez a védekező mechanizmus ez a fal, hogy ha valami jól alakul, úgy, ahogyan te szeretnéd, tudatalatt, félelemből, hárításból el akarod rontani....nem akarod megélni...és ez nagyon ijesztő volt...talán az egész blogban ez a felismerés volt az, ami megvilágítja, az elmúlt 4-5 év összes sablonját, azt, hogy bármilyen lelkesen indult, működőképesnek tűnő történet is, hogyan tudott egyszercsak kifordulni magából és ugyanúgy végződni..sehogy...istenem ...azt hiszem sokat segített az is, hogy délután kimondtam a szót...és a hideg is rázott közben...annyira fura érzés volt...aztán meg most este jött ez a felismerés..hm..és még én álltam értetlenül az emberek előtt, akik hárítják a jót, meg félnek tőle...jeeee... :D
Nagyon boldog vagyok most...minden olyan dolog, amit felismerünk már megváltoztatható, és én most hamarabb kezdtem el változtatni, mint felismertem...talán ez még jobb és még megnyugtatóbb...mert ezek szerint az ösztöneim tényleg nagyon fontosnak tartják ezt az egészet...sokkal fontosabbnak mint amennyire féltek tőle... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése