„Egy problémát nem
lehet megoldani azon a tudatszinten, amelyen
létrehoztuk.” ...bizony nem - és ilyenkor jön az átkeretezés, hogy meg kell nézni több szemszögből, kérdéseket kell feltenni, újabbakat, előrébbvivőket, valós válaszokat várva,
nem pedig csak az elképzelt lehetőségekhez illő
kérdéseket...hm...valódi kíváncsisággal kell fordulni a felmerülő
helyzetek felé, legalábbis azok felé, amik fontosak, amikre megoldást
keresünk és nem csak rá akarunk húzni valami sablont, vagy össze akarjuk kötni a múltbeli tapasztalatokkal...a héten én is ebbe a hibába kezdtem belecsúszni attól az egy-két alkalomtól eltekintve, amikor tisztán láttam a helyzetet..de ez csak akárhogy nézem pár órára sikerült utána elleptek a negatív érzések...mérges voltam, dühös, agresszív, magamban követelőző, értetlen....és abszolút nem a megoldáskeresést állítottam a középpontba, csak a hülye miértet, h miért van ez így meg meddig és miért és meddig és miért...és nem is jutottam sehova :D
Tehát valószínüleg így egy 4-5 nap sötétség utána épp' ideje volt, hogy tegnap eljutottam a kezdetig, ma meg tovább tudom gondolni az egészet. Nem keresek felelőst a helyzetre. Mindenki hibázik. Én is. Más is. Mindenki. Ez viszont nem egy egetrengető probléma. Mivel hogy nem vagyunk tökéletesek. Viszont mindig van megoldás, csak ha nem az egyik irányból jutunk el hozzá, akkor a másik vagy harmadik, vagy negyedik irányból kell elindulni, ha tényleg megoldáskeresők vagyunk...igen, aki valós megoldásra vágyik, az bármilyen nehéz, de összehasonlítgatás nélkül kezeli az adott helyzetet, mert a múltból jövő sablonokból ugyan ki lehet indulni, de valamit mindenképp kell változtatni rajtuk, egyrészt azért mert nem biztos, h működnek jelenleg, másrészt azért mert lehet, hogy valami tök más dolog van a háttérben...hm..azt hiszem most egész nyitottan sikerül hozzáállnom a dologhoz nem görcsös akarással...most elhiszem, hogy én fel kell vennem a fonalat :)
"A kapcsolat alakulásáért az a személy felel, aki az adott kapcsolatban a legmagasabb tudatszinten van - és ez nem választás kérdése."
Tehát valószínüleg így egy 4-5 nap sötétség utána épp' ideje volt, hogy tegnap eljutottam a kezdetig, ma meg tovább tudom gondolni az egészet. Nem keresek felelőst a helyzetre. Mindenki hibázik. Én is. Más is. Mindenki. Ez viszont nem egy egetrengető probléma. Mivel hogy nem vagyunk tökéletesek. Viszont mindig van megoldás, csak ha nem az egyik irányból jutunk el hozzá, akkor a másik vagy harmadik, vagy negyedik irányból kell elindulni, ha tényleg megoldáskeresők vagyunk...igen, aki valós megoldásra vágyik, az bármilyen nehéz, de összehasonlítgatás nélkül kezeli az adott helyzetet, mert a múltból jövő sablonokból ugyan ki lehet indulni, de valamit mindenképp kell változtatni rajtuk, egyrészt azért mert nem biztos, h működnek jelenleg, másrészt azért mert lehet, hogy valami tök más dolog van a háttérben...hm..azt hiszem most egész nyitottan sikerül hozzáállnom a dologhoz nem görcsös akarással...most elhiszem, hogy én fel kell vennem a fonalat :)
"A kapcsolat alakulásáért az a személy felel, aki az adott kapcsolatban a legmagasabb tudatszinten van - és ez nem választás kérdése."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése