szerintem a ma estével is előrébb mentem, vagyis ez is azt erősítette meg, hogy az ösztönök és a megérzések számítanak...tök sok dolgot kimondtam megint.....olyan nagyon szeretnék már egy megvalósult álmot....viszont eddig a saját álmaimon lépkedtem...nem akarom többet azt mondani, h utálom h féltem magam. hanem így ahogy van...igen, féltem magam, de sokkal jobban akarom az érzést, a boldog érzést, meg a megvalósult álmot, mint amennyire óvni akarom magamat a lehetséges sérülésektől. Sokkal jobban. Megengedem magamnak, hogy egy picit tartsak tőle, ugyanakkor lépdelni akarok bele, egyre mélyebben, mert erre van szükségem. Mire? Arra, hogy kiteljesedjen az érzés, hogy ezek a dolgok, mint vonzalom, őrület, makkanás, figyelem, összhang, kedvesség, töltődés, sugárzás, vágy áradjanak össze-vissza, hogy tartósan éljem őket....hogy eggyé váljak velük.... megengedem magamnak, hogy szerelmes legyek. Megengedem magamnak az érzést. Mindennel, amivel jár. Minden pozitívumával és minden negatívumával. Megengedem magamnak, hogy megéljem. Megengedem magamnak, hogy örüljek. Megengedem magamnak, hogy jó legyen. Megengedem magamnak, hogy éljek....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése