...ahogy Jujj is mondta kijöttem a lepelből...rengeteget léptem ma előre és nem csak én, hanem remélhetőleg ez helyzet is...:)..ez a brutálisan kétségbeejtő, félelmetes, érthetetlen helyzet is.
Azt hiszem, nekem ez kell. Látni az utat. Ha már látom, akkor megyek, lépek csinálom...akkor esem csak kétségbe, ha nem látom a kiutat, vagy ha azt érzem falba ütközöm..hm..hányszor éreztem már...és ilyenkor kezdeni kell előröl az egészet..új ötlet, új megoldási terv...hétvégén is ez volt...annyira kétségbe estem, h össze kellett magam szedegetni mint valami szétgurult gyöngysort, hogy újra tudjak gondolkozni. Megoldáson. Utakon...hm...ülni a fal mellett..és hajigálni magam körül szanaszét a szétázott zsepiket.....aztán...felállni..h elég volt. ez nem vezet sehova...így nem lehet gondolkozni. Erre nincs idő. Másra kell az energia.
Igen...az a baj, h mikor bezárul egy út, akkor azt érzem, h én nem vagyok elég jó, h én nem kerestem elég jól, hogy én voltam a balfasz. Pedig nyilván nem....csak ez egy bonyolult dolog...ha egyszerű lenne már tavaly megoldották volna...de nem...és...azóta is...ahogy novemberben mondtam...mostantól lesz ellenpélda. Lesz. És ha a világ végig kell menni a megoldásért, akkor odáig. Csak legyen.
És ma megint hiszek...és ez jó. :)
És ma már az események pörgésétől volt olyan jófajta gyomoridegem...hogy igen...változás lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése