Végre végre, megmozdult a mérleg, :) ma reggel fél kilóval mutatott kevesebbet, uh így a diétával minusz 4 összesen pedig már -8kg-nál járok :) jajj de jó :) szar dolog ez a türelem, a türelmetlenség nálam mindig elnyomja, de aztán meg annyira birok örülni, ha végre van kézzel fogható eredmény...mármint számokban, mert nyilván az is eredmény, hogy mondjuk elkezdett lógni rajtam a gatyó - ja nem is szándékozok most venni erre az állapotra, ami most van, mert ugye két hónap múlva úgyis kidobnám, mert nagy lesz :D - mert hogy ezt is eldöntöttem, hogy a nagyobb cuccokat nem fogom tárolni a szekrényben, hogy jó lesz még...na neeeem...az is egy menekülőút, meg akkor akkor tudatalatt az működne, hogy a fogyás csak egy ideiglenes állapot. De nem. Ami nagy arra egészen egyszerűen már nem lesz szükségem. Tehát ne fogja a helyet. És mivel ez az állapot, ahol most járok még csak az út eleje, nem nagyon szándékozok olyan dolgokat venni, amik tényleg csak hetekig lennének jók. Szoknya, felsők, cipők, ezeket még mindig vehetem kedvemre, mert sokkal kevésbé konkrétak ezek a kilók náluk..max máshogy - jobban - áll, de nem lesz hordhatatlan mint egy nadrág...hát szóval most ilyen dolgokig jutottam el...és eddig pl ez sem volt...hanem amit kifogytam szépen beraktam a szekrény aljába, vagy tetejére....és ami fura még egy kicsit most is tartok ettől, hogy mi van ha megszabadulok tőlük...érdekes érzés ez...mert meg akarok szabadulni, de tényleg nem egyszerű a változást/visszaváltozást belülről feldolgozni....hm....igazából sosem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz, és annyira nagyon örülök, hogy rájöttem az okára, és így ezeket az érzéseket is figyelem, kimondom és nem elnyomom...ezáltal kezelem....és tudom, hogy minden fasza lesz a végére :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése