úgy szeretem a megérzéseket...és úgy meglepődöm, ha néha még velem is előfordul, hogy nem hallgatok rájuk.. :) és mennyire szeretem, hogy ez iszonyat ritkán fordul elő..ma volt egy, amire nem hallgattam, nem okozott nagy dolgot, de egyszerűbbé tette volna a napot, ha úgy mint máskor megteszem.. :)... egy másikra viszont hallgattam, és úgy csináltam, ahogy éreztem...és.. várom, hová vezet :)
Érdekes ez..érdekes..hogy ezt vajon... miért nem tanítják sehol? Miért van az, hogy jársz éveken keresztül mindenféle iskolákba, ahol megtanítják, hogy gondolkozz, hogy alakíts ki válaszsablonokat, hogy illik reagálni, hogy illik gondolkozni, hogy illik elnyomni a valóságot...de nem tanítják meg sehol, hogy hogyan érezz...hogy hagyatkozz a megérzéseidre, hogy figyeld a testedben keletkező érzeteket, a kapott képeket, ösztönreakciókat, az álmokat, a sugallatokat..hm.. erre .. vajon mindenki csak magától jöhet rá? Vagy másik ember által? Vagy mindenkivel szembe jön, csak valaki akkor sem foglakozik vele, ha már kiszúrja a szemét a megérzés, ha már minden egyértelmű? Nem tudom.. pedig..semmi boszorkányság nincs ebben..egyszerűen...ki van zárva a tévedés lehetősége, ha erre figyelsz...ha nem sablonban gondolkodsz...hanem hallgatsz magadra...a saját hangodra...nem az ésszel kigondolt verziókra..hanem az igazira...amitől...nyugodt vagy...mert elhiszed, hogy az, ami...hm...azt hiszem...mindenki boldogabb lenne, ha ezt használná... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése