Elengedés - megtartás

Fáradt vagyok...olyan igazi világfáradtság van rajtam... de olyan nyugodt fáradt, olyan oké fáradt....ma megint azon gondolkoztam, mi miatt van az, hogy egyes kapcsolatok elhalnak, mások pedig megmaradnak. És azokból, amik elhaltak melyik hiányzik....hiányzik egyáltalán igazán valamelyik? Vagy semmi sem véletlenül marad abba...vagy épp' folytatódik....Minden csak attól függ, hogy az egy életszakaszban járó emberek tudnak e együtt változni? Vagy attól, hogy elég fontosak e egymásnak? Vagy, hogy igényük van e egymásra akkor is, ha teljesen más irányba megy az életük, gondolkodásmódjuk? Egyáltalán lehet e úgy valakire igényünk, h totál mást gondolunk a dolgokról...vagy épp' ezáltal maradhat valaki közel hozzánk, hogy egy totál más nézőpontot is mutat amellett, hogy elfogadja a miénket? De lehet, hogy bizonyos kapcsolatoknak nincs is több jelentősége az életünkben, mint az, hogy bizonyos életszakaszban találkozzunk, aztán pedig elengedjük egymást és maximum csak emlékszünk az adott korszakra, ami ahhoz a valakihez is kötődik?? Mi miatt szerzel magad köré új embereket, és hogy válhatnak hirtelen ugyanolyan fontossá mint azok, akik már évek óta melletted vannak?

Vannak emberek, akikkel egy ideig tök jóban vagy aztán továbbra is itt vannak körülötted mégsem tudsz már mit kezdeni velük egy idő után, mintha lenne egy fal a kommunikációban... és szeretnéd, hogy működjön, de nem...Aztán vannak megint mások, akikkel éveken, vagy akár évtizedeken át is működik minden :) pedig ez nem függhet csupán azzal össze, hogy ezt vagy azt az embert jobban szereted, vagy többet találkozol vele. Valakitől úgy válsz el, hogy minden tuti, aztán x idő múlva pedig, ha összetalálkoztok, már nincs mit mondani egymásnak, csak zavart felszínes kommunikáció van...másokkal meg annak ellenére, hogy nem vagytok napi kapcsolatban akkor is továbbra, is az életed részei és mindent tudtok folytatni ott ahol anno abbahagytátok. Itt van nekem pl. Kati akivel tényleg ritkán találkozunk, amióta vége lett az egyetemnek mégis, amikor beszélünk, vagy végre elkeveredünk egymáshoz mindig minden ugyanolyan pozitív :) és bújós. Vagy itt van Zuzmaha is...több mint egy év után találkoztunk megint és nagyon jó érzés volt, vele sem éreztem azt, hogy attól hogy ennyi idő eltelt olyan mértékben változtunk volna, hogy már ne tudjunk egymással mit kezdeni..Akkor itt is ez lenne a titok? Hogy azokat az embereket akikkel nem egy irányba változol egy idő után eltűnnek az életedből? És csak azok maradnak meg, akikkel marad a sok közös pont? Vagy van olyan is, hogy nem egy irányba változunk, mégis "biztos"-nak mondható a kapcsolat? Remélem igen. Zsuskával már 15éve vagyunk barátnők, hol többet hol kevesebbet találkozunk, mindkettőnk körül megvannak az új emberek, de attól mi még ott vagyunk egymásnak - biztosnak. Hm...kíváncsi vagyok, hogy 10  év múlva azokból az emberekből, akiket most fontosnak tartok, kik lesznek akkor is a fontos - "biztos"" dobozban....Eszembe van a törökországi hajnali beszélgetés Jujival....remélem igaza van...