lehet

lehet, h ez csak hirtelen felindulás...de... eléggé átvettem az elmúlt pár órában a szarom le életérzést. nem érdekel. jelenleg tényleg nem....ezen sem kell tovább erőlködnöm. Jelenleg olyan szinten bezárta a kalitkáját, hogy még a kulcsot is lenyelte hozzá, csak ne mehessen ki belőle...hm... viszont akkor én hiába pofázok a lehetőségekről. Fölösleges, ha most nincs meg az alapnyitottság a változásra. És ma nincs.

Viszont nekem meg nincs kedvem tovább várni a konkrét kimondásra. és erőltetni sincs kedvem... és ahhoz sincs kedvem hogy megmondjam magamnak, mi a helyes lépés mi a helyes hozzáállás... nincs nekem kedvem és ahhoz sincs kedvem, hogy amit most leírtam egy végérvényes igazságnak lássam...:) most így van, és ha máskor máshogy lesz majd máshogy mondom, máshogy érzem, máshogy írom, máshogy élem meg és emiatt semmiképp nem óhajtok magamra többet mérges lenni... nem nem... valaki hallgat, valaki én beszél...és én nem fogok megfulladni attól, hogy hallgatni akarok mikor beszélnem kell ;)

"Nem érdekel, miből élsz. Azt akarom tudni, mire vágysz, és, hogy szembe mersz-e nézni vágyaiddal. Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e. hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy. Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül. Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál, és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom. Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmadat, és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegülve, anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mívoltunk korlátaira. Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e. Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és, hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen! Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van. Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek mindazt megadd, amire szükségük van. Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy hol, mit és kitől tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál. \"

 ( Oriah Hegyi Álmodozó indián törzsfőnök verse)