Talán... hm... akárhogy is... elengedni jelenleg ezt nem akarom, nem tudom, még nem fogom. Élem az életem, de ezt is lebegni hagyom...h miért? tök egyszerű az oka...nem jön ösztönből az elengedés...kamu elengedés lenne... látszat megerőszakolása a dolgoknak..ami mondjuk csak egy elvárásból adódna...és ugye én múltkor megígértem magamnak, h nem engedem meg többé az ésszel jövő elvárásokat...nem fogok magamra kényszeríteni aggyal kigondoltan logikusnak tűnő reakciókat. Nem. Nem tudok múlt időben beszélni arról, h ez fontos volt, jó lett volna, akartam, éreztem. Nem. Az biztos, h nem most van itt az ideje, épp ezért szeretnék más dolgokkal is foglalkozni, más dolgokat, embereket, helyzeteket a fókuszba rakni. A visszajelzésekre napi szinten van példa, csak figyelni fogok rájuk jobban és mondjuk élni velük.
A Valami pedig..majd meglátjuk. Az idő biztos, h megoldja...vagy elmúlik, vagy eljön az ideje. Őszintén szólva mindig megkaptam a kérdéseimre a válaszokat, vagy megkaptam/hattam volna az embert.. a legritkábban akkor, amikor ki akartam kényszeríteni őket. Többségében MAJD- ha ott volt az idő..vagy érdekelt akkor vagy nem. Biztos vagyok benne, h most is így lesz. Hogy csak választ kapok, vagy bátorsága is lesz hozzám...kiderül. De jelenleg itt még nincs pont...maximum pontos vessző...vagy gondolatjel... Ami valamire biztosan kell...tudom a hasznát a tapasztalásnak. Tudom, hogy akár csak egy évvel ezelőtt, hogy reagáltam volna, hogy hárítottam volna, hogy osztottam volna...most meg...nincs felelősségem a történet jelenlegi állásában. Legalábbis olyan felelősségem nincs, h ez a helyzet azért lenne, mert a másik jogosan beleköt a viselkedésembe. Az ő élethelyzetéhez, feldolgozási sebességéhez, változásra való hajlandóságához semmi közöm. Ahhoz, h ő ebből a tapasztalatból, mit szűr le, mit tanult magáról, mit tanult tőlem és ezt mikor és mire használja..ma még nem tudom....de tény, h, ami nekem egy helyzet az neki az élete..teljesen elfogadható, nem haladunk egyszerre..de, h beér e engem valaha...majd kiderül...De tudom, h elfogadó, támogató, türelmes, kedves, asszertív, megértő, látó, kimondó, de nem kiosztó voltam végig...konkrét, okos. Minden, ami jött, belőlem jött, kimondtam végig, amire vágyom, feladtam az önvédelmet. És igazából az utolsó pillanatig tök felnőtt módon, ítélkezésmentesen álltam hozzá - én legalábbis így érzem. És a kapott reakció ugyanezt támasztja alá...és büszke vagyok magamra, hogy nem érdekelt a jól hangzó ok.. mivel a valódit ismerem... és csak annyit mondtam. Rendben :)... és ami még kimondható.... ez a megmakkanás kétoldalú....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése