vajon

hm...vajon miért van az, h minden, ami a kezembe kerül, a megbocsátásról, a türelemről és a sérelmek elengedéséről szól? 

Sejtem, és annak örülök a legjobban, h bár mai napig be tudom magam hergelni, hirtelen felindulásból mondok mindent, de sokkal hamarabb száll ki belőlem ez az egész mint régen. És már nem feltétlenül annak a valakinek mondom...inkább magamban helyrepakolom...és csak akkor mondom, ha még bizonyos idő után is valós érzésnek érzem...viszont az már egy jóval higgadtabb verzió..valami olyan, ami tényleg számít, nem csak egy lufireakció. Jóval egyszerűbb átgondolni, átértékelni, megérteni, elfogadni, belelátni, beleérezni...igen, valahogy sokkal hamarabb összeérződnek már a dolgok. és tényleg nem sok értelme van a hirtelen felindulásból való véleményalkotásnak..hm... amúgy tök hálásnak kell lennem ezért a helyzetért, mert valami hihetetlenül sokat tanulok és változok és haladok általa. Rengeteget. Megnézem a célfámat...úgy érzem van benne átalakítani való. Vagy ha nincs akkor pedig van benne olyan, amire sokkalinkább koncentrálni szeretnék, mint eddig...nem elég kitalálni valami okosat...tudatosan kell foglalkoznom vele minden nap. :)