"ha te próbálsz segíteni másoknak, el fognak utasítani. Akaratlanul is elutasítanak, mert úgy tűnik, mintha fölöttük állnál, és senki nem akarja, hogy valaki más szabadítsa fel. Senki sem akarja, hogy valaki más tegye boldoggá, mert az függőségnek tűnik, és mély ellenállás ébred vele szemben.
Egyszerűen ne nyugtalankodj miatta. Ez a másik ember ügye. Nem te okoztad mások gondjait. Sok élet alatt tettek szert rájuk, ezért nekik kell eldobniuk őket. Egyszerűen légy boldog, és boldogságod bátorságot ad másoknak. Boldogságod révén lesz némi fogalmuk arról, milyen is igent mondani. Ennyi az egész..."
hát ez volt az, ami tegnap este megfogott, aminél azt éreztem, hogy...aha...valami ilyesmi..mindig akkor történnek a legjobb dolgok, ha boldog vagyok..ezek szerint tényleg ez hat, nem pedig bármiféle erőlködés.. hát akkor azt hiszem így, hogy aludtam rá egyet és még mindig valósnak érzem...ezen az úton haladok tovább.. és csak annak segítek, aki kéri... más nem akarok többet megmenteni...még akkor sem, ha ezt magamnak csinálnám... mert látom, hogy ez nem lehetséges..és ez nem azon múlik, hogy azt az egy vagy két vagy három mondatot még ha elmondtam volna akkor....nem..biztosan nem. Mert aki jelenleg tudja és látja a lehetőségeit, de nincs meg benne még a hajlandóság a változtatásra, annak nem lehet segíteni. Szóval nekem magamra kell koncentrálnom és ha nekem jó, csak az hathat erre is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése